~Na, meghoztam ezt is:)
Bocsi, hogy ennyit kell várni ezekre a részekre, de már nagyon nincs ihletem hozzájuk.~
Szerintem nem is lesz nagyon időm, se kedvem már ezt írni :S Ne haragudjatok! :S
de megígértem, hogy megírom.. szóval..
még kiszülöm magamból.. ezeket.~
Remélem ez is tetszeni fog.~
~ Jó olvasást! :D
~ VÉLEMÉNYT!
Bye♥
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
~~NiTae P.O.V.~~
Hát, nagyon nem szeretnék magamról beszélni, mivel Byul már elmondta a lényeget. (:D)
Nagyon sok mindent nem is történt köztem, s Wooyoung között.
Azóta egyszer már megtörtént AZ is, de többször még nem.
Wooyoung mostanában nagyon sokat könyörög nekem, hogy ő igen is szeretne egy kisbabát.
Néha annyira cukin néz rám, hogy az valami hihetetlen.
Annyira szeretem ezt az embert.~
Most éppen vacsorát készítek.
Wooyong átölelt hátulról, majd belecsókolt nyakamba.
- Hmm ... fincsi lesz - súgta fülembe.
- Remélem - kuncogtam.
Megfordított, hogy szembe legyek vele, majd megcsókolt.
Szenvedélyes táncot jártak nyelveink, de el kellett szakadnom finom ajkaitól, különben leégett volna a kaja.
Kuncogott egyet, majd rácsapott fenekemre, mire sikítottam egyet.
Pont kész lett az étel, így gyorsan elzártam a gázt, majd elkezdtem kergetni a házban.
Igen, szokásunkká vált, hogy mindig kergetőzünk.
Úgy viselkedtünk egymással mint két óvodás, de nem bántam.
Ilyen barátra volt szükségem, s most megkaptam.
Ledőltünk a kanapéra, mikor már kifutottuk magunkat.
- Szeretlek, te pabo - csókolt meg.
- Nincs más választásod - suttogtam szájába, majd szenvedélyes kezdtünk csókolózni.
Az első Évadban ugye Minhyun-al voltam együtt.
Nagyon szerettem őt is, de Wooyoung valahogy más volt.
Sokkal másabb.
Boldog vagyok, s csak ez a lényeg!
Ennyi lenne a kis történetem.:')
Mint mondtam, nem szeretek magamról nagyon beszélni.~
Köszönöm, hogy végig olvastátok az én részemet is.
Nem tudom mikor, de szerintem nemsokára jön Jinah és az ő története.^^
Bye-Yeom.~♥
jó lett Unnie <3 ^^
VálaszTörlésKamsamnida Dongsaeng.~♥^^
VálaszTörlés