Sötét Éjszakák~12.fejezet~

Mert Zsófi kikönyörögte. Pedig ezt Románia után akartam nektek hozni :|| na mindegy :D VÉLEMÉNYEKET MAJD!! :DDD

- Minhyun, nyugi – mondta Yookwon majd, folytatta.. : - minden a terv szerint megy. Jinah belém szeret, majd összetöröm a szívét – súgta neki majd gúnyosan mosolygott.
- Yookwon! Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – ezt már nem suttogva mondta, hanem rendes hangnembe – nem érdemli meg a megaláztatást. Elég volt neki, amit kapott, nem? – kérdezte Minhyun.

- Miről beszéltek? – hajolt oda Jinah.
- Semmiről drágám. Csak gratulált nekünk – mondta mosolyogva Minhyun.

~ Nem! Ezt nem hagyhatom, hogy még jobban megbántsa – mondta Minhyun magába.

- Na, mi megyünk. Majd találkozunk. Sziasztok – köszönt el Yookwon majd megfogta Jinah kezét és visszamentek a szobába, ahonnan kijöttek.

- És ha csak elenném tőle, aztán eldobnám? – futott át az agyán Yookwon-nak – áh, nem! Az már tényleg a bunkóság legmagasabb szintje lenne! – mondta magában, majd becsukta a szobaajtót.

**

- Na emberek. Későre jár. Köszönöm, hogy itt voltatok. A bulinak VÉGE! – mondta NiTae majd RinRin segítségével kipaterolta az embereket.

- Hmm.. Jó kis buli volt – mosolygott Byul.
- Igen, jó buli volt.
- Öm. Mi is menjünk? – kérdezték a fiúk.
- Hát. DongWoon nem a legjobb formában van – néztek a lányok a fiúra, aki a kanapén elterülve alukált.
- Csak akkor cuki mikor alszik – mondta dühösen RinRin.
- RinRin nyugodj meg! Csak be volt piálva. Nem szándékosan csinálta – mondta mosolyogva YoSeob.

Byul valamiért ideges lett, ahogy meglátta, hogy YoSeob RinRin-re mosolyog és nem rá.

- Szerintem én elmegyek aludni – mondta Byul mosolyt erőltetve.
- És ki fog nekünk segíteni össze takarítani? – kérdezte aggódva NiTae.

Tudni illik NiTae utál takarítani.

- Majd mi segítünk – mondta Ren majd neki állt össze szedni az üres sörös dobozokat.

- Köszi, igazán kedves vagy, de majd mi megcsináljuk, menjetek haza pihenni. Majd találkozunk valamikor – mondta Sung Young.
- Biztos? – kérdezte Ren.
- Igen, biztos. Még egyszer köszi.
- Ugyan – legyintettek – na, srácok segítsetek ezt a szamarat elvinni hazáig – fogta meg egyik kezét DongWoon-nak, Minhyun.

- Hagyjátok. Majd holnap eljöttök érte. Ezért nem kell felkelteni. Jó helye lesz itt a kanapén – mondta NiTae majd, követte Byul-t. Csak NiTae a saját szobájába ment – JóÉjt – kiáltott vissza.

- Neked is!

A fiúk még kicsit beszélgettek RinRin-nel és Sung Young-gal majd elmentek.
Sung Young betakarta DongWoon-t egy pléddel majd ő is elment aludni, ahogy mindenki más.

-- Reggel –

Már mindenki fenn volt kivéve DongWoon-t.

**
- Most már fel kéne kelteni. Nem gondoljátok? – kérdezte Yookwon.
- De! Igen! – helyeselt RinRin – kérlek, had keltsem fel én – ugrándozott.
- Rendben. De óvatosan, mert biztos fájni fog a feje – mondta kuncogva Jinah.
- Mért aggódsz érte ennyire? – fordult felé Yookwon.
- Nem aggódok, csak mondtam.
- Ajánlom is – ezzel átölelte Jinah-t.

~ Minél hitelesebben játszom el, hogy szeretem annál nagyobbat fog csattani a ’ pofon ’ – mosolyodott el gúnyosan Yookwon.

- Na, akkor DongWoon. Asszem fel kell kelteni – mosolygott RinRin.

*csengettek*

- Majd én kinyitom – szaladt az ajtóhoz NiTae, de fél úton megbotlott a nagy szemétkupacba és.......

 pofára esett pont a lépcsőn ahol beverte a fejét.. Innentől Se kép Se hang.

- Jézusom! NiTae – rohantak oda hozzá a többiek.

~ Na, DongWoon megúsztad, hogy felkeltselek, de ne aggódj majd még lesz alkalom, ha nem kelsz fel addigra akkor majd én felkeltelek – ezzel RinRin is oda rohant NiTae-hez.


- Majd én kinyitom az ajtót – mondta Yookwon.
- Te nem is aggódsz érte? –kérdezte dühösen Byul.
- Nem – vállat vont majd kinyitotta az ajtót.

- Áh, srácok. Sziasztok, gyertek beljebb.
- Sziaszto…. – itt megakadtak, mert meglátták NiTae-t – Mi történt? – kérdezték döbbenten majd oda rohantak NiTae-hez.
- Beverte a fejét és elájult – mondta Sung Young aki közben az apját, tárcsázta.
- Apa! Azonnal gyere haza! Rendben. Siess nagyon sürgős. NiTae elájult. Jó, szia – ezzel letette a telefont.

**

- Sung Young – rontott be az apja.
- Apa! Kérlek, valamit csinálj vele – sírt Sung Young.
- Mióta fekszik itt?
- Kb 20 perce.
- Mi?! Hívtatok már mentőt?
- Igen, azt mondták, lassan itt lesznek – amint ezt kimondta, már jöttek is a mentők.

- Én elmegyek NiTae-vel a kórházba TI, addig takarítsatok össze és gyertek utánunk – mondta az apa majd elment.

- Pontosan mi is történt? – kérdezte Minhyun.
- Ki akarta nyitni az ajtót, de megbotlott, mert sietett és beverte a fejét a lépcsőbe. Na, keltsük fel ezt az álomszuszékot – mondta Byul.
- Rendben. Akkor majd én – mondta RinRin majd elszámolt 3-ig és ráugrott DongWoon-ra.

- JóóóóReggeeeelt – kiáltott a fülébe.

DongWoon úgy pattant ki az ágyból mintha puskából lőtték volna ki, de egyből le is ült, mert nagyon fájt a feje.
Kapott fej fájáscsillapítót majd neki láttak takarítani. Mikor végeztek egyből berohantak a kórházba.
- Miért vagyunk itt? – kérdezte DongWoon – áá, de fáj a fejem még mindig – fogta a fejét.
- NiTae elájult – mondta YoSeob – minek ittál annyit tegnap? Akkor nem fájna a fejed! – cseszte le.

- Sajnálom.
- Ezzel sokra mész! Ha nem b*sztál volna be akkor nem kellett, volna, ott maradj és akkor mi reggel nem mentünk, volna érted és NiTae most nem, lenne itt – mondta dühösen Ren.

- De NiTae mért vagy kórházba? – kérdezte DongWoon.

RinRin mindent elmesélt neki.
- Oh.. ne haragudjatoook . nem volt szándékomba ezt tenni. Nagyon sajnálom – mondta szomorúan.
- Mi nem haragszunk és szerintem NiTae sem, de most menjünk be, mert így soha nem tudjuk meg, hogy mi van vele.