Sötét Éjszakák~13.fejezet~

NiTae PoV.

 Mikor felébredtem egy fehér szobában ébredtem fel, körülöttem pedig nem tudom hány aggódó tekintet.

- NiTae, hallasz? – kérdezte Byul.

Én akartam válaszolni, de Sung Young a szavamba vágott.

- Ya! Kistücsök! Hagyd, még csak most kelt fel – szidta le a barátnőmet.
- Bocsánat – hajolt meg Byul.

- Lányok, Fiúk! Jól vagyok, de igazán elmondhatnátok, hogy mit keresek itt – néztem körbe a szobába értetlenül.

- nem emlékszel? – kérdezte YoSeob.

Én csak megráztam a fejem. Jelezve, hogy nem, nem tudom.

- Ha tudná, akkor nem kérdezte volna meg.. nem gondolod? – nézett rá értetlenül RinRin.

- Ne cseszd már le. Csak megkérdezte – szóltam rá RinRIn-re – de most elmondanátok, hogy mi a szitu? – néztem rájuk.

- Hát. Ez úgy volt, hogy mikor a fiúk jöttek akkor te ki akartad nyitni az ajtót, de megbotlottál és beverted a fejed a lépcsőbe – mesélte el röviden a történteket Jinah és Yookwon felváltva.

- Aha, értem és mikor mehetek haza? –kérdeztem türelmetlenül.
- Azt mondta az orvos már ma haza, mehetsz, de suliba nem mehetsz, és egésznap pihenned kell – világosított fel MinHyun.

- Értem. Akkor menjünk hazaa kérlek titeket – könyörögtem a lányoknak és a fiúknak egyaránt.

- Haza mehetünk, de valakinek kell rád figyelni. Mert tudjuk milyen vagy – mondta kuncogva Byul.
- Ez nem igazság. Mi bajom lehet, ha egyedül vagyok otthon? – néztem értetlenül.
- NiTae! Ha felidegesíted magad, ha csak egy kicsit is bármi történhet, mivel a fejeddel nincs minden rendben – hajtotta le a fejét Jinah.
- Mi?! Ezt hogy érted? – kérdeztem ijedten majd oda nyúltam a fejemhez. Ekkor már mindent értettem – Öhm. Mért van bekötve a fejem? – néztem ijedten.

- Senki nem válaszolt ezért még egyszer megkérdeztem: - Mért van bekötve a fejem? –kérdeztem kicsit idegesebben.

- NiTae nem szabad felidegesítsd magad! Nyugodj le! – szólt rám most már Ren.

- Te nekem ne mondd, meg mit csináljak – kiáltottam rá – miért van bekötve a fejem? – kérdeztem kicsit nyugodtabban.

- Azért mert ahol beverted felrepedt egy kicsit – mondta nyugodtan Yookwon – Nem szabad megerőltetned magad vagy a varrat felszakad és a repedésből törés is lehet ami bármi baj okozhat amit csak műtéttel lehet megoldani és a műtét nagyon kockázatos lenne – magyarázta kicsit értetlenül Yookwon. Mivel csak annyit értettem meg belőle, hogy varrat, repedés, műtét. Ennyi lényeges dolgot értettem belőle, de ezt nem mondtam hangosan. Mert még a végén megint elmondta volna. Én pedig nem nagyon akartam megint végig hallgatni..

- aha, értem – próbáltam értelmes fejet vágni, mint aki mindent tud. Ami sikerült is – Mi lenne, ha egy próbát tennék, és ha tudok magamra vigyázni, akkor egyedül maradhatok, ha nem akkor valaki ott lesz velem, na? – vetettem fel az ötletet.

- Rendben, de ha valami van, egyből szólsz majd nekünk! Ígérd meg! – szólt rám Dongwoon, mutató ujjával pedig fenyegetőzve mutatott rám.

- Ígérem – bólintottam nagy mosollyal arcomon.

- Rendben. Akkor szólunk az orvosnak, hogy haza szeretnénk vinni – Sung Young és Jinah már indulni akartak mikor Yookwon visszarántotta Jinah egy csókra.
Mindenki tapsolt.
- De azt mondta az orvos, hogy akkor infúziót is kell haza vinni, nem? – kérdezte Byul és RinRin.
- Ez igaz.
- Mi?! Nem elég, hogy itt tű van ’ bennem ’ még otthon is ? – kérdeztem unottan majd sóhajtottam egyet.
- Sajnálom – mondták a lányok majd kimentek szólni az orvosnak.

**10perc múlva**

a lányok az orvos kíséretében jöttek vissza a szobába, ahol feküdtem.
- Rendben akkor Park NiTae kis asszony haza mehet, de ne erőltesse meg magát, kérem – mondta az orvos majd a lányok felé fordult – Hölgyeim, az infúziót majd az egyik orvos elviszi önökhöz. Nyugodtan menjenek haza az infúzió is haza fog kerülni – mondta az orvos.

- Rendben. Köszönjük – hajolt meg mindenki.

- Akkor én megyek is. Viszlát – köszönt el az orvos.
- Viszlát.

- Na, akkor NiTae amint látom ti már összepakoltatok. Induljunk.
Nem is adtam választ csak leszálltam az ágyról és indultunk is.

Otthon egyből felküldtek a szobámba pihenni.

~ Nagyon örülök, hogy így törődnek velem. Nagyon jól esik – gondoltam magamba.
~ de egy valamit nem értek. Yookwon nagyon furcsán viselkedik. Mintha nem szeretné Jinah Unnie-t és csak, kihasználja. Nem akarom, hogy Jinah megint csalódjon. Eleget szenvedett már velünk együtt. Ha megbántja saját kezemmel fojtom meg – amíg ezen gondolkoztam el aludtam..

„ Mesélő.xD PoV.”

NiTae békésen aludt miközben meghozták az infúziót.
A többiek felvitték a szobájába megcsináltak mindent aztán lementek a nappaliba beszélgetni.
Yookwon Jinah mellé ült.
- Szerintetek, ne maradjon itthon valaki vele? –kérdezte aggódva RinRin.
- Szerintem, maradjon itthon vele valaki, csak legyen benn egy szobába, és ne jöjjön ki, hogy NiTae ne vegye észre – mondta MinHyun.
Mindenki beleegyezett kivéve Yookwon.

- Yookwon.. te mért nem szólsz semmit?  - kérdezte Dongwoon.
- Szerintem, ne szóljunk bele. Had maradjon itthon egyedül, mert, ha rájön, hogy valaki itthon van duzzogni fog, és akkor majd nem fogjátok tudni ki engesztelni – mondta Yookwon.
- Ez igaz. Akkor egy próbát adjunk neki – egyezett bele mindenki.
- De én akkor is féltem –szólalt meg Byul és Sung Young.
- Mi is, de ha rájön akkor meg haragudni fog – mondta YoSeob. A lányok tudták, hogy igaza van.
- Na, akkor menjünk aludni. Holnap nekünk suli.
- Mi is megyünk, majd holnap találkozunk – álltak fel a fiúk – sziasztok.
- Kikísérlek titeket – mondta Yookwon.
- Rendben.

~ az ajtóban ~

- Yookwon nem gondoltad meg magad? – kérdezte MinHyun.
- Nem.
- De haver! Ebből nem fog kisülni semmi jó – mondta MinHyun szomorúan.
- Ne aggódj! Mindent elterveztem – mondta mosolyogva – na, de menjetek. JóÉjt –szólt oda a srácokhoz.

- Jó éjt.