Sötét Éjszakák~16.fejezet~

~~ Reggel. ~~

Mindenki fáradtan kelt ki az ágyból. RinRin és Byul nem tudtak meglenni a seggükön, minél előbb azt akarták, hogy délután legyen és NiTae haza, jöjjön. (talán haza jön).

Mindenki elment suliba. MinHyun nagyon el volt kenődve még mindig. Nem akart enni, inni. Egésznap azt sem tudta mit vettek az órákon nem azon járt az esze.

- Hé! MinHyun! Mi van veled? – kérdezte tőle az egyik osztálytársa.
- Semmi – mondta unottan.
- Akkor mért vagy így elkenődve?
- Min Ho most hagyj, kérlek – mondta majd elment.
- Hát jó – von vállat a fiú majd elment.

** Órák után. **


- Hé! Lányok! Ma is keressük NiTae-t, ugye? –futottak oda a fiúk.
- Ne, akkor még idegesebb lesz, ha keressük. Haza fog jönni meglátjátok – mondta Yookwon majd, megfogta Jinah kezét és elindultak haza.

~ Ha GiTae jól csinálja akkor NiTae nem, jön vissza egy hamar. De ma az öccsét láttam volna a suliban. Még soha nem láttam itt. És MinHyun osztályából jött ki?! Nem értem – gondolta magában Yookwon.

- MinHyun – szólította meg baráját.
- Igen?
- Min Ho mit keresett az osztályodban?
- Osztálytársam. Nem tudtad?
- Nem. Mióta?
- Amióta suliba járok?! – vágott érdekes fejet a fiú.

~ Remélem Min Ho nem mondott semmit NiTae-ről – gondolta kicsit aggódva.

~~ GiTae házánál ~~

NiTae, GiTae, Mir nem mentek ma iskolába nehogy a többiek meglássák NiTae-t és leordítsák megint. Vagy épp nehogy haza csábítsák.

NiTae a szobában olvasott. GiTae és Mir épp falták egymást mikor Min Ho haza érkezett.

- Megjöttem – kiáltott fel az emeletre.
GiTae elszakadt Mir-től és lement kisöccséhez.
- Milyen volt a suli?
- Unalmas – mondta majd felment az emeletre. Nővérével nem törődve – szia NiTae – köszönt mikor beért a szobába.
- Áh, szia – tette le a könyvet.
- Mit olvasol?
- Nem tudom. Csak úgy találtam a szobádban. Remélem nem gond.
- Nem dehogy is – mosolygott a fiú.
- Mi volt ma a suliban? – kérdezte NiTae kicsit lehangoltabban.
- Mi a baj?
- Háát… csak furcsa, hogy ma nem voltam suliba és nem tőlem kérdezik mi volt – mondta szomorkásan.
- Ne szomorkodj, inkább elmesélem mi volt ma az osztályba –nevetett a fiú.
- Mért?! Mi volt veled az osztályba, hogy így nevetsz? –kérdezte mosolyogva a lány.
- Hát.. MinHyun az osztálytársam…… - itt NiTae a szavába vágott.
- MinHyun? – kérdezte döbbenten – Ő.. az o-osztálytársad? – kérdezte ledöbbenve.
- igen, nem is tudtad – kérdezte még mindig nagy mosollyal az arcán.

NiTae csak meg rázta a fejét majd megszólalt: - na, folytasd – mosolygott.
- Szóval MinHyun-nal ma tesi órán fociztunk és annak a baromnak valahogy leesett a cipője és fejbe találta – nevetett a fiú. NiTae ezt nem nagyon találta viccesnek, de erőltetett egy mosolyt, hogy ne essen rosszul Min Ho-nak.

** Többieknél **

- Ezt nem hiszem el NiTae ha, nem jön haza, és apu megtudja, hogy eltűnt nekem végem van – mászkált fel- alá Sung Young.. mintha ez könnyített valamit a helyzetén.
- Húgocskám.. Nyugodj már le. Haza fog jönni, ha nem is ma.. Akkor majd holnap. Vagy utána – mondta Yookwon.
- Húgocskám?! –kérdezte egy kottával feljebb – nyugodjak meg?! – még egy kottával feljebb – Te megőrültél?! Az egyik legjobb barátnőm ELTŰNT!! – kiáltotta az ’ eltűnt ’ szót.
- Sung Young ne ordibálj Yookwon-nal- szólt rá Jinah.
- Mi?! Te még véded?! Te vagy a legidősebb, de amint látom neked, nem hiányzik NiTae! – kiáltotta majd felrohant a szobájába. Mindenki döbbenten nézte Sung Young ’ jelenetét.’
Sung Young hangosan becsapta maga után az ajtót.

~ Nincs az a park ahol anyuval voltunk, nincs az a fa, ami a mindenem volt, nincs ami, megvigasztalhatna most, ha NiTae nem jön haza, abba beleőrülök. Bárcsak visszajönne – gondolta magában miközben érezte, hogy könnyei ellepik arcát.
Ebből a gondolkozásból egy kopogás zavarta meg.

- Bejöhetek? – szólt kedvesen Ren.

Sung Young gyorsan megtörölte arcát majd így szólt: - persze, gyere csak – mondta elhaló hangon.
- Sung Young, ne legyél ennyire elkenődve. NiTae vissza fog jönni, csak idő kell most neki. 
Ne légy szomorú. Jinah-val és Yookwon-nal pedig ne foglalkozz – simogatta meg Sung Young hátát miközben leült mellé az ágyra.
- Te nem tudod milyen érzés ez – mondta Sung Yung majd, ráhajtotta a fejét Ren vállára.