Sötét Éjszakák~15.fejezet~

~ Asszem átgondolom azt, amit GiTae mondott. Mivel nem volt álom. Nem álom volt. Minden igaz. Akkor mehetek hozzájuk – gondolta majd elkezdte egy táskába pakolni pár cuccot.

- Te mit csinálsz? – kérdezte MinHyun.
- Nem mindegy?
- Nem!
- Hová mész? – kérdezte Jinah.
- El! Hagyjatok békén. Egyből lecsesztek, mikor nem tehettem arról, hogy beengedtem, nem tudtam, mi akar mondani – mondta NiTae majd, felhúzta a cipőjét és egy pulcsit. Felkapta a táskát és elkezdett lerohanni a lépcsőn majd ki az ajtón.

- NITAE!! –kiáltott mindenki – ezt nem hiszem el. Mire vártok?! Menjetek utána! – kiáltotta Sung Young sírva.


NiTae nem állt meg addig futott, amíg GiTae házához nem ért. Gyorsan becsöngetett.
Nem kellett sokat várnia és már nyílott is az ajtó. Éppenséggel nem GiTae nyitott ajtót hanem Mir egy szál boxerben.

- H-Hello. Mit keresel itt? – kérdezte szemrehányóan.
- GiTae-hez jöttem – mondta NiTae lihegve.
- Gyere – biccentett a fejével, hogy kövesse.
NiTae becsukta az ajtót, majd követte a fiút a lépcsőn.
Nagyon nagy ház volt.

- Drágám. Vendéged van – szólt oda Mir.
- Ki az?
- az a Park NiTae vagy mi.
- Oh, szóval eljött. Már vártam. Hol van?
- Kinn vár a fenti nappaliban.
- Köszönöm – ezzel GiTae kijött a nappaliba.
- NiTae. Hát eljöttél?
- I- igen.
- Rendben. Akkor gyere, megmutatom a szobád.
- Honnan tudtad, hogy jönni fogok?
- Tudtam és kész.


~ Yookwon köszi, hogy felhívtál – gondolta GiTae.

- Ez, ni – nyitott be egy gyönyörű szobába.
- Wow. Ez nagyon szép, de viszont nem tudom, hogy mit kell tennem, és ettől még félek – mondta kicsit félénken NiTae.
- Nyugi. Még egyelőre semmit. Először ismerd meg a szobatársad.
- HOGY MIM?
- szobatárs. Tudod, akivel egy szobát kell, megossz, mivel az öcsémmel leszel egy szobába.
- WTF?!
- Bocsi, máshol már nincs hely.
- És most hol van az öcséd?
- Fürdik. Jut eszembe te fürödtél?
- Igen.
- Jó. Akkor ott az ágyad. Pihenj le holnap mindent elmondok, amit tudnod kell.
- Köszönöm, hogy eljöhettem, de még mindig félek.
- Nem kell. Na, menj aludni – GiTae már majdnem becsukta az ajtót mikor az öccse jött be rajta.
- Oh, akkor ma is be tudom neked mutatni az öcsém. Ő itt Lee Min Ho.
- Áh, Noona! Ő lesz a szobatársam vagy mi? – kérdezte nővérét, aki csak bólintott – nagyon csinos, de mért van bekötve a feje?
- Min Ho. Majd ő elmeséli én, most megyek aludni. Sziasztok.
- Jó éjt.
- Szia Park NiTae vagyok – mutatkozott be.
- Szia. Miért van bekötve a fejed.
- Egy kis baleset.

~ nem tudom mért, de GiTae nem olyan gonosz, mint a suliban szerintem csak azért gonosz, mert nem szeretné, ha megbántanák.  Én nagyon kedvesnek tartom. Nem ítélem meg abból, amit a suliban láttam, majd itt kiderül milyen az igazi GiTae – gondolta NiTae majd elaludt.

~ nem akarok gonosz lenni, de másképp nem tudom magam erősnek mutatni magam. NiTae alapból egy kedves lányka és nincs szívem bántani szóval olyan, leszek vele amilyen alapból, vagyok – gondolta NiTae.

Srácoknál:

Nem találták NiTae-t sehol. Már hajnali 1 volt ezért elmentek aludni. A rendőröknek sem szóltak. Tudták, hogy NiTae haza fog menni, csak most ki kell, szellőztesse a fejét, ezért inkább nem keresték, mert tudták, hogy most úgy sem menne haza.