Sötét Éjszakák~14.fejezet~

~~ Reggel ~~

Mindenki elment iskolába.
NiTae elvolt otthon mind addig, amíg egy váratlan vendég csöngetett.

- Szia NiTae drágám – mosolygott GiTae.
- Sz- szia – dadogott a lány.
- Bejöhetek? –kérdezte nyálasan.
- Persze gyere csak – nyitotta kijjebb az ajtót – miért jöttél?
- Hallottam a kis balesetedről és tudom, hogy mitől lehetsz rosszul – mondta gúnyosan.
- Mit ártottam neked? –kérdezte a lány kicsit idegesebben.

~ Ez az. Idegeskedj csak – mosolyodott el gúnyosan GiTae.

- Csak egy ajánlatot szeretnék tenni – mondta majd közelebb lépett NiTae-hez.
- Mondd.
- Te! Elköltözöl innen, és nekünk fogsz segíteni.
- Mi?
- Ha arra célzol, hogy mit kéne segíteni, elmondom. Egyéjszakás kalandok.. Persze neked fizetnek – itt NiTae a szavába vágott.
- Azt akarod, hogy áruljam a testem? Te teljesen meghibbantál? –kérdezte dühösen.
- Had folytassam – mondta, NiTae bólintott – ha ez nem tetszik, akkor csak költözz el innen és légy velünk. A város menői közé tartoznál – suttogta NiTae fülébe.

- Ez a baromság honnan jött? – kérdezte még idegesebben.
- Ja, és akkor nem kéne, áruld magad csak Kai és Mir kis ’ játéka ’ lennél – kuncogott.
- Menj innen – mikor ezt NiTae kimondta csak annyit érzett, hogy a hideg padlón találja magát és onnantól se, kép se hang.

- Ezt vártam – mondta gúnyosan GiTae.

Már menni készült mikor épp csörgött NiTae telefonja.
Kijelzőn: MinHyun.

- Na, legalább szólok neki, hogy a drágalátos NiTae kiütötte magát – gúnyolódott.

- Ah, NiTae azt hittem soha nem veszed fel – szólt bele a telefonba MinHyun nagyot sóhajtva.
- Nem NiTae vagyok. Gyere haza hozzá. Szegénykém összeesett – ezzel GiTae kinyomta a telefont és elment a házból.

MinHyun nem szólt senkinek csak elkezdett futni egyenesen a házig meg sem állt.
Mikor a házhoz ért gyorsan berontott és meglátta a padlón fekvő NiTae.

- NiTae – rohant oda hozzá.
NiTae nem válaszolt ezért gyorsan felkapta és felvitte a szobába.
Infúzióra kötötte majd várta, hogy fel ébredjen.

Amíg várt Sung Young-ék is megjöttek.

- NiTae megjöttünk – nyitott be a szobába Jinah – MINHYUN? –kérdezte hirtelen – mi van NiTae-vel? Mért tűntél el olyan gyorsan a suliból? Mért nem szóltál, hogy eljössz? Mi? – tette fel a kérdéseket.

MinHyun felállt az ágyról.

- A többiek?
- Lenn a nappaliba, de nem válaszoltál!
- Gyere le. Ott mindent elmondok – mondta majd lement.
- MinHyun? – kérdezte mindenki egyszerre – Mit k… - Byul a kérdést nem bírta befejezni, mert MinHyun a szavába vágott.

- Azért vagyok itt, mert délelőtt felhívtam NiTae-t az egyik szünetben, hogy jól van-e, de a telefonba egy másik lány szólt bele. Nem tudom ki lehetett, nem mondta a nevét, csak annyit mondott, hogy NiTae kiütötte magát. Nem hiszem, hogy ez lett volna. Szerintem az a lány valamit csinált NiTae-vel. De egyből elkezdtem rohanni. És amit mondott az igaz. NiTae tényleg a padlón feküdt. Egyből felvittem a szobába és infúziót adtam neki. Azóta sem kelt fel – mesélte a történteket MinHyun.

- JÉZUSOM –mondta mindenki egyszerre. Még Yookwon is pedig ő volt ezek mögött.

~ GiTae drágám. Nagyon jól csináltad. Ezért még megjutalmazlak – gondolta magában.

- Holnaptól valaki mindig itt kell, legyen vele – mondta Sung Young.
- Jó! De ki mondta el annak a lánynak, hogy mi van NiTae-vel? –értetlenkedett RinRin.
- Jó kérdés. Tőlem biztos nem tudta meg – mondta Jinah és YoSeob.
- Tőlem se! – mondta mindenki egyszerre.

~ Ez kicsit furcsa. Senki nem mondta el senkinek, de még is tudták mi a szitu – törte a fejét Ren.

Ma a fiúk nem mentek haza, hanem ott maradtak Sung Young-éknál.

NiTae olyan este 10 óra felé kezdett el ébredezni. Mindenki bent volt a szobába, hogy ha felkel, megkérdezzék mi volt.

- NITAE! –kiáltotta mindenki egyszerre.
- Áh, srácok. Olyan hülyeséget álmodtam.
- Mit?
- Hogy GiTae itt volt és összeestem.
- GITAE?!
- igen, mért.? Csak egy álom.
- Nem álom! Mivel MinHyun hozott ide fel. NiTae! Mért nyitottad ki az ajtót? Miért nem tudsz magadra vigyázni? NiTae komolyan mondom rosszabb, vagy mint egy 5 éves. Tudod, hogy aggódtunk? NiTae mostantól valaki mindig itt lesz veled – mondta Ren mindezt egy szusszal.

~ nem tehettem róla. És most még engem csesznek le. Na jó – gondolta magában NiTae majd kiszállt az ágyból. Az infúziós tűt kivette kezéből majd a ruhás szekrényhez ment.